2007. október 28.

Halál

HalálAz ember életében csak két állandó esemény van. A születés és a halál. Egyszer mindenki átesik ezeken. Megszűnik az agy oxigénellátása (normális esetben, mert előfordulhat, hogy maga az agy mint fizikai dolog létezése szűnik meg), leáll, és vége. Minden ami az ember fejében volt elmúlik.

Persze az ember hátra hagy maga mögött ezer és egy dolgot. Hátrahagyja a gondolatait, élményeit, képeit, a személyisége egy darabkáját az interneten, újságokba, ezer helyen.

Vajon a jövőben mikor elér a tudomány egy olyan szintet, hogy ki tudjuk nyerni az információt az agyunkból (mint egy cd-ről akár), klónozhatunk magunknak új testet, belemásoljuk az agyunk tartalmát és halhatatlanok leszünk?

Vagy épp lesz egy nagy központi ?adattár? ahová mindenki személyisége, tudása ?feltöltődik? a test biológiai halála után, és egy nagy virtuális térben fogunk élni tovább?

Még régebben láttam a ?A vágó? című (ha jól emlékszem) filmet, aminek az a rövid lényege, hogy az emberek fejébe lehetséges egy csippet (vagy valami hasonló adatgyűjtőt) beültetni, és a halál után azt le lehet tölteni (csak amit hallott és látott az egyén, a gondolatait nem!). És akkor ezt ki lehet írni DVD-re, és az örökösök elteszik otthon…

Vagy mindannyian egy nagy egységes kollektív tudat részei leszünk (mint ahogy HAL és ha jól emlékszem Browman személyisége a fekete monolitban ami a Jupiter körül holdon van ? ha jól emlékszem az Európán ? ami védelmezi az ottani életet, ők ketten is egy személyiséget alkottak, összekeveredtek).

Vagy csak jobban elfogadott (az élet része) lesz a halála? Manapság nagyon idegenkedik az ember (a nyugati típusú) a haláltól, régen nem így volt ez….

Szóval érdekes egy téma ez. kíváncsi vagyok, hogy az olvasónak mi a véleménye erről?!

1 hozzászólás

  • Egy szemet és lelket egyaránt gyönyörködtető, nem mindennapi film életről és halálról… és ÉLETről: Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz (Kim Ki-Duk filmje)