Beküldve: szerző: charlie | 3 hozzászólás
Csónakázó-tó
Tegnap este kikapcsolódás gyanánt elmentem a csótóra egyet fényképezni.
Beküldve: szerző: charlie | 0 hozzászólás
Márton utcai temető
Szombathely legrégebbi, majd 2000 éves temetője. És siralmas állapotba van. Szemét hegyek, gaz, kóbor macska falkák, csövesek.
Beküldve: szerző: charlie | 0 hozzászólás
Terrorbombázás
1945. március 4-e szép verőfényes tavaszi Vasárnap volt. Egészen fél tizenkettőid, mikor is a város fölé értek az angolszász légierő B-24-es bombázói a város fölé értek. Ebbe még nem volt semmi különös, eddig is áthaladtak a város felett. Azonban azon a napon nem áthaladtak, hanem ide jöttek…
1944-ig nem igenbombázták az országot az angolszászok, azonban a német megszállás miatt ‘44 márciusától minden megváltozott. Ősztől a muszka hordák is elérték az ország keleti határait, így hatalmas embertömegek indultak meg nyugatnak, hogy meneküljenek előlük, valamint a októberben a Belügyminiszter is Szombathelyre tette át a székhelyét. És október 7-től elkezdődött Szombathely stratégiailag fontos pontjainak bombázása (repülőtér, vasútállomás, gyárak).
Azonban azon a bizonyos márciusi napon már nem volt stratégiailag fontos pont a városba, és az nem is azokat akarták bombázni. Hanem elsősorban a lakosságra – a belvárosra – dobták a repülők terheiket. Maga a bombázás mindösszesen 20 percig tartot, körülbelül háromnegyed egytől kezdődően.
Az első hullámban a vasútállomásra és környékére hullottak a bombák, teljesen tönkre téve a vasútállomás vágányhálózatát, valamint a Járműjavítót. Emelett bomba találat érte a Márton utcai temetőt és elemi iskolát – amit már korábban is ért találat.
Majd a következő hullámban a mai Nádasdy és Vörösmarty utcák közti csík, és annak a területnek a folytatása le egészen a Szőlős utcáig (a Szőlős utca a Hunyadi út folytatása, a Szent Gellért úttól délre). Erre már többségébe lakóházak voltak, semmi üzem, vagy vasút, vagy ilyesmi!
Majd a következő hullámban a Wesselényi és Hunyadi utcák következtek. Ezekben az utcákban rengetek lakóház pusztult el, vagy rongálódott súlyosan meg. A Víztorony és a Kultúrmúzeum is telitalálatot kapott.
Eztán jött a Király utca és a Fő tér nyugati széle valamint a Rákóczi utca vonala. Ekkor dőlt romba a Palace szálló (pedig azon a napon vettek fel egy új takarítónőt), valamint a Palace-el szembe lévő Mezőgazdasági Kamara épülete is (ki is gyulladtak).
Az utolsó – és legsúlyosabb – sorozat a Szili János utca 3-nál kezdődött, aztán a Berzsenyi tér, a Belsikátor, a Kossuth Lajos utca, a Mátyás Király út és Thököly utca eleje. Ez okozta a legnagyobb pusztítást. Megsemmisült a Városháza és a Színház (amiket 1880-ban építettek), súlyos találatot kapott a Megyeháza, a Püspöki Palota, és a Nagytemplom, a Kossuth utca és a Belsikátor házai is lakhatatlanná váltak.
A bombázásban 303-an haltak hősi halált (az összes bombázáson együtt 423-an), szerencsére a városban tartózkodó 100-120 ezer emberhez képest alacsony ez a szám. Elpusztult még 312 ház, 1028 épület súlyosan rongálódott, és 3575 sérült meg (a 4471 lakóházból!)
Egy ilyen bombázás már terrorbombázás, így nevén kell nevezni. Teljesen szükségszerűtlen volt, és semmi hasznot nem hozott az ellenségeinknek. A céljuk nem is volt más mint a lakosságot megfélemlíteni és demoralizálni.
A bombázások után sok szombathelyi lakos költözött ki a városból, félvén a további támadásoktól.
Beküldve: szerző: charlie | 0 hozzászólás
Savaria TISZK
Tegnap voltam a szombathelyi Savaria Térségi Integrált Szakképzőbe. No, hát pöpec egy hely. Vadonatúj eszközök, technológiák, minden olyan eszköz megvan, ami szükséges ahhoz, hogy megfelelő szakembereket képezzenek.
Jelenleg 8 középiskola tartozik hozzá, vagy tagja, vagy nem tudom milyen kapcsolatban vannak ezek egymással, de az ügyvezető igazgató elmondása szerint 2008 után meg fognak halni azok az iskolán akik nem lesznek egy TISZK tagja, mivel nem lesz lehetőségük pénzhez jutni.
Végül is, ez logikus, sokkal hatékonyabb (és olcsóbb) egy helyre koncentrálni mindenféle modern gépet, eszközt, mint minden iskolát felszerelni vele. Viszont építhették volna kicsit beljebb a városba, nem oda ki a LUK mellé a fenébe, bár, lehet, hogy van ennek valami oka, fene se tudja.
Szóval ez a jövő. Központi helyre koncentrált eszközpark, ami megfelel a 21. század technológiai szintjének. Ezzel a tudással lehet kezdeni valamit a munkaerő piacon.
Beküldve: szerző: charlie | 0 hozzászólás
Guberálás
Ma voltam az egyik szombathelyi hulladék-megsemmisítőben, és szép kis dolgokat sikerült kimenteni a suli számára a megsemmisüléstől.
Elképesztő, hogy egy ilyen helyen mennyi minden ? értékes ? cucc van, a régi tévéken, lemezjátszókon, rádiókon át a régi, vagy új számítógépekig. Olyat kiszórnak cégek, amik még bőven nem értek meg erre. Volt ott Proliant szerver (ránézésre egy 2500 vagy hasonló, valamint egy 4 ? esetleg 8 ? procis Ppro-s szerver). Össze lehet szedni ilyen helyen egy komplett gépteremre való cuccot.
Elhoztunk az igh-val egy doboznyi alaplapot (p2-től p4-ig volt ott minden, még egy szerver alaplap szerű dolog is volt, integrált kétcsatornás scsi-val), egy rakatSD-RAMot (legutóbb mikor voltunk, úgy bő fél éve ramokat még nem találtunk), egy halom procit, meg jó pár tápot (ezekre baromi nagy szükség van, most ért el a géppark oda, hogy kezdenek halálozni a régebbi gépekben a tápok), valamint vagy zacskónyi 433-as Celeront (mikor pakoltam ki, akkor még találtam köztük egy-két p3 celeron 7-800 Mhz-eset is).
Az ottani főnök aszondta, hogy hamarosan lehet kapnak egy halom p3 körüli gépet, no, hát ha sikerül nekik, akkor meglesz a nyelvi teremhez a gépanyag. Még azt is mondta, hogy kísérleti jelleggel hoznak be LCD monitorokat, igaz, ezért lehet kérnek egy kis pénzt, de még ha csak pár ezrest kérnek egy monitorért az is bőven megéri, ki lehet majd váltani a sok szar (szemfárasztó) CRT monitort ilyenre.
Ilyen és hasonló hulladék-megsemmisítőkben mily értékes dolgokat szednek szét… Azokat sem értem akik (mármint cégek) ilyen helyekre szállítják a használható gépeket ahelyett, hogy adnák oda segély szervezeteknek, vagy iskoláknak, vagy rászorulóknak. Pazarlás ez kérem, pazarlás…
No, most legalább megvan, hogy mit csinálok az elkövetkező egy-két hétben, tesztelek ezerrel, hogy mi jó meg mi nem…
Képek
