Összes bejegyzés ilyen címkével: " szerver"
2007. december 15.

Postfix, Courier, Roundcube

@Kellett valami jó kis levelező szerver. Windows szerverre nem igazan vannak ingyenes (és jó) megoldások, talán az egyetlen a hMailServer. Úgy, hogy inkább Linux (bár, gondolkodtam FreeBSD-n is) és Postfix lett.
Mivel sok júzer, meg estébé, ezért nem a ?hagyományos? felhasználós megoldást, hanem a MySQL-ből azonosítósat csináltam meg. Gondolkodtam azon, hogy LDAP-pal, az AD-ből hitelesítsek, viszont akkor nem tudok önregisztrációt csinálni (izé, lehet, csak nem olyan egyszerű), no, meg kellene valami kapcsolat a levelező meg a tartomány között. De mivel a tartomány elszeparáltan működik (csak két routeren kapcsolódik a netre), nem akartam szórakozni ilyennel. így legalább ha összeborul az AD a levelezés még megy.

A gép egy egyszerű kis 1 Ghz-es Athlon, 1 giga rammal, meg SCSI hdd-kel megtámogatva. Elég maszek módon, / egy 2Postfix Logo gigás, /usr ugyancsak kétgigás, /var meg egy 18 gigás, aztán, nem tudom, majd meglátom mennyi keret lesz rá jövőre, a legoptimálisabb az lenne, ha a 18-ason lenne a rendszer, meg mondjuk egy 60-70 gigáson az adatok. No, persze ekkor még semmi redundancia nincsen. Esetleg WD raptorokra is lehet az adatokat pakolni, azok is fürge lemezek. Á, viszont egy normális SATA vezérlő drága, ha még azt is venni kell, akkor már megvan a SCSI lemez ára is. Normális SCSI vezérlő meg van. (egy 150 gigás, 10k RPM-es raptor 40e korul van, egy normális SATA vezérlő 50-60e, és ez még az alapmodell ? egy olyan, ami még RAID-et is tud 100e felett van ? míg egy 150 gigás 10k U320-as lemez 60-70e, egy 15k-s meg 80-90 e korul, bar ezek csak 80 giga körüliek, de a fürgeség jobban számít mint a méret, levelezőnél ugye nincs write cache- legalábbis nagyon nem ajánlott).

spamassassin logoA hülye spamek ellen a szürkelistázás (postgrey), meg a spamassassin elég jó, bár, így is átesik néha egy-kettő.

IMAP-nak meg POP3-nak a couriert választottam, igazából nem tudom miért 🙂 (Ubuntuba alapból a dovecot van). Ez is SQL-ből szedi az adatokat, meg minden ilyen, stb. stb. (A courier tud maga is MTA lenni, majd virtuális gépen kipróbálólom az milyen.).

Webmailnak meg Roundcube-ra esett a választás. Először a ?szokásos? webmailokat néztem (horde, ilohamail, squirrelmail) de nem tudom, ezek olyan csúnyácskák voltak. Persze, lehet skinnelni, meg minden de nem tudom. Aztán kipróbáltam a roundcubet, és eléggé meggyőző volt. Az alap skin viszonylag jól néz ki, és használható, ajax-os a cucc (ami azért tudja kímélni a szervert is, mert ha nem kell miRoundcube logonden alkalommal mindent letölteni az jó, mind gépigényileg, mind sávszélességileg). Hegesztettem bele jelszóváltoztatós dolgot, így onnét meg tudják változtatni a userek a postfixes jelszavukat (másik megoldás a PostfixAdmin lett volna, no de az szegény 1.0-ás felhasználókat biztos megzavarta volna). Most, már csak valami normális címjegyzéket kell beleraknom (az alap, egy kicsit, hmm, fapados), egyet már néztem, viszont az meg nem megy ha bent van a jelszó változtatós dolog. Majd nekiesek és megnézem, hogy mi a baja. Még a kvóta kijelzést kell megcsinálnom, mert mindig azt írja, hogy korlátlan a postafiók mérete, holott a valóságba nem így van (persze, a kvóta maga működik is szépen, szóval ez inkább vizuális gond)

Még gondolkodtam azon, hogy valami csoportmunka dolgot csinálok, csak aztán végiggondolva, tök felesleges, úgyse használnál senki sem.

Pár óra alatt a nulláról összedobtam egy pöpec kis levelező rendszert, most meg vagyok elégedve magammal 🙂

Már csak kis apróságok vannak hátra, nomeg valami terhelés teszt, hogy tudjam mit bir a rendszer.

2007. december 6.

Tűzfal

firewallAz SMC router nem bírta a 20 mbitet, és bedobta a törülközőt. Ezért kellett egy tüzesfall. Mivel pénz nincs egy normális routerre, ezért egy masinát dobtam össze. Izé, pontosabban levettem a polcról. Egy Compaq Deskpro gép lett a szerencsés nyertes, benne egy 400 Mhz-es Celeronnal, és 384 Mbájt rammal. Meg egy 4 gigás nem is tudom milyen merevlemezzel.

Na, most, ha már lúd, legyen kövér. Valami olyan tűzfalra vágytam, ami ingyenes, tud VPN szerver lenni, meg még esetleg Qos-t is tud. (eddig is volt VPN, csak a Microsodt -féle Útválasztás és távelérés szolgáltatást használtam hozzá, PPTP-vel)
Először az IpCop-ot próbáltam (ami Smoothwall alapú). Ez nagyjából tud mindent, kivéve a VPN-t. Van hozzá OpenVPN modul, azonban nekem nem sikerült beüzemelnem úgy, hogy rendesen menjen.

Endian LogoKutakodtam tovább a neten… Aztán ráakadtam az Endian Firewallra (valahol a HUP mélységeiben), ami pont megfelelt a célnak. Ipcop alapú a rendszer (milyen fejlődés 🙂 Smoothwall->Ipcop->Endian), de alapból benne van az OpenVPN, tud QoS-t is, ha akarnám (meg lenne alatt amegfelelő gép) proxy, és smtp szerver is lehetne, vírusszűréssel. Még olyan szép kis forgalmi grafikont is rajzol nekem 🙂

Amit viszont hiányoltam (most a ?dolgozok rajta? fázisba van), az az OpenVPN azonosítás LDAP-ból, vagy RADIUS-ból, vagy akár Kerberossal. Ipcophoz való OpenVPN-hez van Radius kiegészítés, majd megpróbálom azt belehegeszteni a rendszerbe.

Amúgy meg vagyok vele elégedve. Mindent tud amit egy router disztribúciónak tudnia kell.

tux

2007. szeptember 1.

Windows Home Server

Wdinwos Home Server LogoMár jó rég letöltöttem, hogy leteszteljem, azonban akkor elmaradt, aztán el is felejtettem, viszont most belebotlottam megint ebbe, és akkor már megcsinálom, ha törik, ha szakad a tesztet. No, akkor nosza…
Mi is ez a Home Server? Gyakorlatilag a Microsoft Windows Server alapú NAS megoldása, amolyan MS -féle módon… Hogy miért MS-es megoldás? Mert egy egyszerű feladatott jól túlbonyolítottak.

Először is kell egy erőmű alá. A kézikönyv szerint a minimum az 1 GHz-es Pentium 3, de az volna a jó, ha valami modernebb Pentium 4-est vagy hasonlót raknánk alá. Ramból is kell neki minimum 512, az ajánlott pedig a könyv szerint ugyanannyi mint a minimum. Aztán kell a többi sallang, kell bele merevlemez, egy DVD olvasó, meg monitor, meg billentyűzet, meg még egér is. Ja, meg ugye egy hálózati kártya. Csupa olyan hardver ami nélkül nem lehetne fájlokat megosztani…

Aztán a kézikönyv szépen taglalja, hogy hogyan kell telepíteni, hmm, meg egy érdekesség, valami Connectorról beszél, amit fel kell még a kliensekre is külön tenni. Hmm, ez valami extra csak, vagy nem a jó öreg CIFS/SMB-vel osztja meg a dolgokat, hanem valami még egyedibb dologgal? Majd kiderül…

Kap a VirtualBox-ba 512 MBájt ramot (mert ugye ennyit kér), meg egy 19,53 gigás merevlemezt. Eszi, nem eszi ez van.
Szépen el is kezd tölteni, az új Vistás telepítőt kapta, nem pedig a régi megszokott NT4-ből származót.
A háttér is a Vistás (meg a WinPE-s, meg a Windows Server 2008-as).

Aztán dob nekem egy üzenetet, hogy nem lesz jó, mert neki bizony 65 gigás lemez kell, és nem lesz elég a 20 gigás. De nem baj, mert a le okézás után úgy tűnik, hogy megy tovább. Aztán bejön egy ablak, hogy valami drivert nem talált, be akarom e tölteni a többit is. Hát persze, töltse csak.

Aztán jön az ablak, hogy adjam meg neki a drivert. No, vazze, most akkor mi van? Felismerte azt a nyavalyás merevlemezt vagy sem? Vagy mivel a 20 giga nem elég neki, ezért arról nem is vesz tudomást?
Jó, akkor ezt most lelövöm, és kap egy nyamvadt 80 gigás lemezt (de remélem nem akarja majd teletölteni, mivel csak kb. 40 giga üres hely van a gépemen)

Na, végre bejött a varázsló, jöhet a telepítés érdemi része (bár valószínűleg úgyis csak a Next-Next-Next-et kell nyomogatni). Megkérdezi, hogy hová akarom telepíteni, meg be lehet neki adagolni drivert is, ha esetleg nem ismerte volna fel a vezérlőt. Ezután figyelmeztet, hogy töröl minden adatot a lemezről, majd az időzóna, billentyűzet kiosztás megtudakolása jön. Majd az EULA elfogadása, meg a kód bepötyögése, aztán a gép nevét lehet megadni (magától a fantáziadús ?SERVER? nevet adja). Majd jön az, hogy biztos, hogy le akarom törölni a lemezem, meg minden adat elveszik, szóval eléggé hülye biztosra mentek. És végre elindul a fájlmásolás. Juppé!

A fájlmásolás alatt szépen írogatja ki a különböző hülye marketing dumákat, meg, hogy még 53 percig tart a telepítés.

Affene, jó soká fog akkor tartani…

Ho, újraindítás után már a ?szokásos? NT-s telepítő indult el, és W2k3 SBS-nek írja magát (hmm, kíváncsi vagyok, hogy vajon megeszi e az SBS kódját, és fordítva). Szóval akkor az elején az csak egy varázsló volt (egy WinPE indult el?), hogy felmásolja a telepítő fájlokat, és legyártsa a telepítési válaszfájlt. Viszont ha ennyire 2k3, akkor le lehet majd magyarosítani a 2003-hoz való MUI-val. Na, a grafikus telepítő már megint úgy néz ki, mint az elején, és már csak 39 perc van hátra.
Na, a telepítés úgy tűnik befejeződött, hoppá, mégse, még egyet magától újraindította. És még egy checkdisket is berakott az indítás közbenre…

De végre már megy, magától jelentkezik be, aztán már megint elindult a telepítő. És megint újraindítja a gépet. Most ez normális, vagy csak valami baja van? Ááá, asszem megvan, most pakolja fel a különböző frissítéseket, meg .NET-et, meg ilyeneket.

Talán végre (a harmadik vagy negyedik újraindulás után) végzett a telepítéssel, legalábbis erre utal a nagy ?Welcome? és egy nyíl. Akkor, a nyílra kell kattintani gondolom… Bekéri a jelszót, de cseles, mert csak a 7 karakternél hosszabbat és kisbetű-nagybetűs jelszót fogad el, ha nem olyan a jelszó, akkor nem is enged tovább. Aztán az automatikus védelmet akarja bekapcsoltatni (tisztára olyan ez a ?varázsló? mint az XP SP2 telepítésekor, csak más a kinézet). Majd megkérdi, hogy akarok-e csatlakozni valami CEIP-hez, ahol jobbá lehet tenni a Windowst (meg a világot is, ja), inkább nem, kösz! Aztán küldje e haza a hibajelentéseket? Küldje, ha neki az a szíve vágya…

Juppé, ?Windows Home Server Setup is finished?. Végre!

Gyorsan fel is telepítem a VirtualBox vendég OS-be szánt cuccait (driverek ugye), hogy szépen szaladjon a rendszer. Persze, ez megint egy újraindítást jelent.

Fent, a bal felső sarokban van egy olyan ikon, hogy ?Windows Home Server console?, no, ez megfogta a fantáziám, úgyhogy elindítom, hogy mégis mifene ez. Olyan 5 perc alatt be is töltött valami, úgy tűnik, hogy ebben a programban lehet szép grafikusan állítgatni a felhasználókat, a mentéseket, meg a megosztásokat. Mondjuk nekem más elképzelésem volt a consolról, de ez ugye Windows. Alapból egy ?Guest? felhasználót hoz létre, ami semelyik megosztáshoz sem férhet hozzá. Megosztásokból csinál egyet a különböző médiáknak (fotó, videók, zene), egy közös (public) megosztast, meg van egy szoftver megosztás.

De van még egy ikon alatta, ez pedig a következő: ?Shared Folders on Server?, ez csak megnyitja intézőben a gépet, és kilistázza a megosztásait.

Aztán van webes felülete is, ami szépen a 80-as porton csücsül, hogy beállíthassuk a gépet. A webes felület nyitó oldala olyan marketinges, van egy kép, amin egy család van, amint boldogan kergetőznek, és a bal oldalon van a ?log on? gomb, ami egy bejelentkező oldalra dob, ahol meg kell adni a felhasználó nevet és a jelszót (rendszergazdai fiókkal nem lehet biztonsági okok miatt belépni.). Itt is egy olyan képpel díszítették a dolgot, mint már a főoldalon, itt ép egy gyerek hintázik a képen. Ebben a webes buherálóban a megosztásokat, és a gépeket lehet állítani.

Ahogy néztem a telepíthető Windows összetevőket, fel lehet egy-két szerveres dolgot rakni, de nem túl sokat (van központi telepítés, és media server, meg az apróságok)

Hát, nem vagyok elájulva ettől az alkotástól. Ágyúval verébre. Vannak olyan kisebb (mármint méretre és gépigényre) NAS-nak optimalizált (általában Linux alapúak, de van FreeBSD alapú is, pl. FreeNAS), amik kevesebb géppel is beérik, és ugyanúgy rendelkeznek kulturált webes kezelő felülettel. Vagy talán annyi pénzből rendes otthoni használatra szánt NAS-t is lehet venni. És akkor az nem fogyaszt annyit, tizedannyi helyet foglal mint egy gép, csendesebb, stb. Szerintem eléggé ilyen ?húzzunk le még egy bőrt valamiről? dolog lehet ez. Főleg annyiért amennyi.

2007. június 30.
Kékhalál MS módra bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kékhalál MS módra

KékhalálHa a drága Windows Serveren (vagy kliens Wineken) valami oknál fogva valami nem egészen kerek, akkor fogja magát a rendszer és dob egy kékhalált. Jó esetben. Mert a rosszabbik eset, ha lefagy. Na most, ez ugye nem túl szerencsés semmilyen esetben sem, főleg nem egy szervernél.

De, ugye a kékhalál az több minden miatt lehet. Lehet, hogy csak valami illesztőprogram adta meg magát (mondjuk a szalagé, vagy a vga-e). Vegyük mondjuk azt, hogy a szalagos meghajtó drivere dobja el magát. Ekkor a Windows dob egy kékhalált, majd beállítástól függően újraindul vagy sem. Aztán jönnek a felhasználók… Mert ugye, mindig mindenki azt akarja használni ami éppen nem elérhető (de ez már csak így szokott lenni). Na, de, attól, hogy a szalagos meghajtó drivere megadta magát, még a többi résznek nincs semmi baja. A hálózat attól függetlenül ugyanúgy mehet tovább, a felhasználók ugyanúgy dolgozhatnak. Elég lenne, ha az adott rész hullana el. Vagy töltődne újra, bár ez Windows esetén necces, ha egy driver kernelben van, és nem a user space-en.

A gép elmegy vga meg szalag nélkül. És a felhasználók nem jönnének, el tudnák menteni a munkáikat (mert azért egy újraindítás nem secperc, maga az OS se villámgyors töltődés terén, no, meg mire a szerver BIOS Post is lefut, az is jó időbe telik). Aztán, hogy ez most a mikrokernel miatt van, vagy hogy rossz az egész felépítése, vagy a fene tudja mi miatt, nem vagyok programozó.

Viszont Linux alatt még sose tapasztaltam ilyet. Mármint az is képes kifagyni, meg úgy beállni mint a gerely, szó se róla, nem arról van szó. Hanem, hogy ha ott valami lefagy, akkor nem rántja magával az egész rendszert. Ha valami kifagy (mert szar a driver, vagy rossz a hardver, vagy mert úgy állnak a csillagok) akkor ezen nem akad fent a rendszer egésze.
Na, ha ez a Windowsoknál is így lenne, az eléggé nagy haladás lenne… (Félreértés ne essék, Én nem foglalok állást egyik rendszer mellett sem, mindkettőnek megvannak az előnyei meg hátrányai, meg mindkettőt lehet sok mindenre használni. No, meg a Linux nem Windows ÉS a Windows nem Linux!)

2007. június 28.
Költözés bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Költözés

A gépUtólag is boldog névnapot magamnak. Ennyit az egóról.
Nos, mivel az eddigi blogmotor toldozására-foltozására nekem nincs energiám, ezért inkább váltottam. Több mindent is 🙂 Motort a WordPress blogmotorra, és szervert egy sajátra.
A masina egy kidobott (bontóból van) Fujitsu-Siemens Pro C6 gép, 266 MHz-es P2-es CPU-val (próbáltam belerakni egy 333-as Celeront, azonban azzal nem volt hajlandó elindulni, pontosabban a bios post után lefagyott) 192 MiBájt rammal, meg egy übergyors 900 MiBájtos hdd-vel. Természetesen Ubuntu Servert raktam fel, a jól megszokott LAMP (Linux-Apache-MySQL-PHP) kombóba.
Majd, ha a keret engedi, akkor regisztráltatok rendes domaint is, addig ez is megteszi (meg kéne néznem, hogy mennyi egy domain regisztrálás).
Szóval, lehet a szarból is várat építeni, csak tudni kell, hogy hogy 🙂
Ha esetleg a load tartósan 1 fölé (ami ugye azt jelenti, hogy több processz várakozik CPU-ra, mint amennyit ki tud szolgálni. 1 a 100% kihasználtság, 2 a kétszáz, így tovább, bővebben a Wikin) menne, akkor az adatbázist másik gépre teszem.
Igazából eredetileg egy HP e-Net Servert akartam berakni, csak azt vagy lenyúlta valamelyik tanár, vagy fogalmam sincs, hogy hol, mert nincs meg.
Na, szóval ez a helyzet. Jah, megjegyzés magamnak: ups-re rákötni.

Tápcsoka
A gép belseje

2007. június 15.

Windows Server 2008 Beta

Mivel bárki letöltheti a Windows Server (Longhorn Server) 2008 3. bétáját, ezért le is töltöttem (már jó rég, meg kell adni) és most eljött az ideje, hogy végre fel is telepítsem…

A telepítést a jól bevált virtuális környezetbe végzem, csak most már nem Vmware alatt, hanem VirtualBox alól. A gép kap 384 MiBájt ramot, meg max. 15 GiBájtos vincsesztert. Szereti, nem szereti, ez van.

Szépen el is indul, tölt egy darabig, majd jön az első képernyő, ahol már reagálni kell. A telepítője olyan mint a Vistában, nincs már az NT4 óta meglévő telepítő felépítés.
Először megkérdezi a rendszer, hogy milyen nyelven szeretnénk – ebből jelenleg csak az angol van, úgyhogy azt lehet csak választani – milyen országba vagyunk, és milyen billentyűzetkiosztást szeretnénk. 

A Next-re kattintva továbblépünk, ahol középen egy “Install Now” felirat van, a bal alsó sarokba pedig két opció, hogy mit kell tudni telepítés előtt, meg, hogy javítsuk meg a gépet.

Az Install Now-ra kattintva azonnal követeli tőlem a kódot, amit szépen meg is adok neki.
Na bumm… Ennyit a telepítésről. Szépen közli velem, hogy nem talál egy igényelt fájlt, a D:\Sources\Install.wim-et. Tehát az imagét. Szép.
Szóval, akkor úgy látszik, hogy ennyi. Azt tudtam, hogy béta, na de hogy ennyire….

2007. május 31.
SuliXerver 2.4 megnézése közelről bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

SuliXerver 2.4 megnézése közelről

Na szóval, így, hogy megtudtam, hogy lehet beszerezni 30 napos tesztverziót rögtön le is töltöttem, és most akkor telepítem a rendszert, hogy megnézzem, hogy mégis milyen.

A tesztkörnyezet egy virtuális környezet (így a legegyszerűbb, nomeg mindig így szoktam) ami a gépem prociját használja (turion x2 1,6 ghz) meg kapott 384 ramot, elég-nem elég ez van, ezt kell szeretnie. Akkor most megnyomom a start gombot, és most ugrik a majom a vízbe.
BootÓ, milyen kis grafikus indítóképernyő jött most így hirtelen fel, egész pofás, és még ha megnyomom az F2-t még információt is kapok (de miért nem az F1?), igaz a #244d65-es háttéren a #757575-ös és #829296-os betűszín nem épp a legszerencsésebb. No, a cd-ről indítva nem a telepítő akar elindulni rögtön, hanem merevlemezről akarna indítani a rendszert, persze olyan még nincs. No, akkor írjuk be, hogy ?linux? (az F2-re előjövő információs ablak ezt mondta) és indul is a telepítő (no, de miért nem alapból az indul? Nem nagy hiba, de eléggé zavaró, szerintem….), amit ?anaconda?-nak hívnak, és X alatt megy ? Én személy szerint jobb szeretem a konzolos-menüs telepítőket, mert ugye, mert az jobb.

Az első ami rögtön szembetűnik, hogy a képernyő jobb oldalán van egy információs rész, ahol mindenféle okosságokat olvashatunk a dolgokról. Ezután jön a szokásos nyelv és billentyűzetkiosztás választása, alapból természetesen a magyart ajánlja fel, majd mielőtt bejönne a partícionálás rész, egy kis pop-up ablak tájékoztat, hogy ő most előző telepítést keres, gondolom, ha találna, frissítene, de mivel nálam nem talált ezért feljön a partícionálás rész következik. Most már rajtam a választás súlya, hogy hagyom, hogy magától partícionálja, vagy Én akarom ezt megtenni a Disk Druid segítségével. Nos, akkor hagyjuk rá, elvégre ez nem egy olyan disztro ami vérprofiknak készült. Azért mielőtt lezúzza a merevlemezt a partícionáló, megkérdezi, hogy megmaradjon valami partíció, meg milyen lemezt akarunk partícionálni, megy ilyen dolgok, nos nálam az összes lemezt (azt az egy szem 8 gigásat) partícionálhatja nyugodtan. Jah, meg alul van egy kis pipa, hogy partíciók listájának megtekintése, és szükség esetén módosítása, nos ez jó, így azért átnézhetem előtte, hogy mit akar művelni. Nosza, tovább… Nos, magától azt csinálta, hogy létrehozott egy /boot-ot ext3-mal, meg a maradék helyen egy LVM-et, amiben megcsinálta a /-ot, a /home-ot meg a /var-t nomeg a swapot, mind ext3 ? a swap persze nem-, és méretük meg 960, 4896, 1984 meg 192 a swapnak. Nos, mivel nekem ez megfelel, ezért tovább. Hoppá, jött egy ablak, ami figyelmeztet, hogy a / kisebb (legalábbis gondolom, hogy ezt érti gyökérpartíció alatt) kisebb mint 2 GBájt, és, hogy ez nem elég a SuliXerver telepítéséhez, nomeg a a /var is kisebb mint 3840 megánál, ami kisebb mint az ajánlott meg még a szokásos hülyeség, hogy kevesebb swap van mint amennyi ram van a rendszerbe (ezt a hülye logikát amúgy. Sok ram kis swap, kis ram több swap, mi a fene olyan bonyolult ezen? Most ha van az embernek 4 giga ramja, ahhoz elég egy 100-as swap, mert négy gigába férjen már el a drága…) De mint látom azért ügyesen megoldotta az automatikus méretezést a telepítő, no akkor ideje bevetni az emberi elmét. A megadott méretekkel átpartícionáltam az egészet, persze a swap miatt így is nyavalyog, de nem érdekel, én vagyok a főnök (szerencsére), ezért egy Igennel letudom a figyelmeztetést. Ezután jön a GRUB beállítása, itt minden jó alapból nem kell semmit módosítani. Aztán ha akarok telepíthetek további nyelveket, de én nem akarok, úgy-hogy csak simán tovább (olyan windowsos fílingje van így). No, most ezután az időzóna beállítása, majd tájékoztat, hogy telepítés után hol találom a naplókat, meg ilyenek, aztán ha a továbbra bökök kezdődik a telepítés (hmm, mintha valami kimaradt volna… Hát persze! A csomagok kiválasztása, vagy valami hasonló dolog. Nem baj, biztos jó amit feltesz) Ezután aztán kezdődik a móka, formáz, telepít, meg ilyenek amik ilyenkor szokás.

IndításNo, most már végre indul a rendszer. Hmm, meglepően gyorsan átvált X alá az indulás folyamán, de végül is mindegy, hogy mi alatt tölt be a rendszer. Megint bejött a telepítő, most akkor lehet beállítani a rendszert. A beállítás egy liszensz elfogadásából áll, majd a dátum beállítása, majd a monitor-videokártya-felbontás dolog, majd elindít egy böngészőt, és a további beállításokat webes felületen lehet megejteni (persze, ezt azért előtte elmondta ám). Első körben megkérdi, hogy mi az iskola neve, majd az iskola ?domén? nevét kérdi (persze itt nincs leírva, hogy ez most a belső hálós tartománynév lesz, vagy a közhálós domain név, de lehet, hogy a kézikönyvbe benne van, no, majd meglesem aztat is. Majd még ezen az oldalon kell beállítani, hogy milyen felállásban kapcsolódunk a netre, hogy közvetlenül kapcsolódik a netre, és ez a gép osztja meg a netet, hogy van előtte egy router de azért ez is megosztja a netet, és a harmadik ? ami jelenleg nem elérhető -, hogy nem végez routolást a masina. Aztán további beállítások még (ez már másik ?fülön? van), hogy mi legyen a belső hálós ip, hány terem van, aztán egy következő fülön a felhasználókat lehet beállítani, majd a biztonságot ? root jelszava, gép elérhetősége ssh-n, meg https-n meg ilyenek, meg hogy a tanulók levelezhetnek e kifele, valamint, hogy a tanárok elérhetik-e a diákok mappáit -, és a csoportmunkát, és aztán lehet menteni. No, most, hogy már tényleg mentettem a dolgokat , a rendszer teljesen feláll ? hálózat, meg ilyenek ? létrehozza a megfelelő dolgokat ? ssh kulcsok, DNS bejegyzések stb. ? ez idő alatt simán el lehet menni egyet kajálni, vagy hasonlók, nálam eléggé sokáig tartott a dolog, de hát ezt úgyis csak egyszer kell megcsinálni, ráérünk, nem kerget a tatár. Azért csak elérek a végire, szép nagy zöld betűkkel kiírja,hogy telepítés vége, aztán lehet bezárni az ablakot (ezt nem írja ki a végin, csak az elejin, ezt csak én mondom). Aztán megkérdezi, hogy elfogadjuk e a beállításokat, vagy újrakezdjük, nos hát értelemszerűen, én elfogadtam, aztán bejött a telepítő, ahol tudatja velem, hogy vége a telepítésnek.

BejelentkezésMost, hogy elindult, kéri a felhasználónevet, meg az előbb beállított jelszót, aztán indítja a Gnome-ot. És kapok egy asztalt. De! maga a beállítás (mármint a rendszeré) webes felületen történik. Akkor meg mi a fenének egy X, hozzá Gnome-mal, és felhasználói programokkal? Ráadásul root-ként lép be, így olyan hamar tönkre lehet vágni a rendszert, hogy ihajj. Elég lenne egy sima konzol, így egyrészt kevesebb cuccot kéne feltenni, amiből következik, hogy kevesebb alkalmazás, ami ugye kevesebb betörési pont. Nomeg az egyszerű tanár aki ?rendszergazdai? funkciókat is betölt hobbiból nem fog nekiállni netezni rajta.
No, nembaj, ezen túltettem magam, akkor nézzük, hogy mit csinál ha rákattintok az asztalon levő Csoportmunka ikonra. Hmm, érdekes, bejön egy oldal, csak CentOSépp nem az aminek kéne (legalábbis szerintem) Ugyanis egy ?Apache 2 test page, powered by CentOS? oldal jön be, meg akkor is ha az admin felületre akarnék bemenni. No, itt valami nem kerek, az már egyszer biztos. Nos, lehet, hogy most máűr tényleg szereznem kéne egy kézikönyvet hozzá. Viszont a CD-n nincs fent, így előbb netközelbe kéne kerülnöm (most, hogy írom ezt, itthon, itthon nincs net).

No, közben letöltöttem a netről a kézikönyvet, és hát nem tudom most mi van, de be kéne jönnie az admion felületnek. Nembaj, akkor azt most nem nézem meg. Fogalmam sincs, hogy Én baltáztam el valamit, vagy nem, majd később kiderül.

Szóval, összegzés: Még mindig zavar, hogy egy szervernek szánt disztribúcióban van X, meg egyéb felesleges alkalmazások (mikor a felügyelet úgyse onnét történik, na, jó, kivétel az érettségi mód, amit csak onnét lehet megszüntetni, de biztos meg lehetne oldani). Végülis nem olyan rossz rendszer ez, főleg ha azt nézzük, hogy nem is drága (tizenegykétezer ft ha csak a rendszert vesszük meg). No, jó lehet olyan helyre ahol nincs hozzáértő ember, mivel lehet venni teljes terméktámogatást is hozzá (igaz, ez már húzósabb, mert százezer ft felett van), bár, ugye aki ért a Linuxhoz (mármint úgy tényleg-igazából), az szerintem ilyennel se fog bajlódni mikor maga össze tudja dobni (Én se szórakoznék ezzel…). Aki meg Windowsos szervert üzemeltet (azt se feledjük, hogy a középiskolák kapnak ingyen egy Windows Servert!) az meg nem hinném, hogy át fog térni rá. Ha nem ért hozzá, akkor azért – merthogy Linux – ha meg ért hozzá akkor meg azért. Főleg ha az ember még ért is a Windows rendszerhez – esetleg még képzett is, mármint nem tanárként, hanem rendes rendszergazdaként. No, de azért tényleg jó választás ez a rendszer annak akinek fontos az, hogy ott legyen mögötte a terméktámogatás (nincs ideje, vagy nem akarja a netet túrni a problémák megoldásáért) és egy mindennel felszerelt hálózatott szeretne üzemeltetni.

Oldalak:«123»