Beküldve: szerző: charlie | 1 hozzászólás
Állatkínzás, vadászat, meg hasonlók
Hogy vetemedhet bárki is arra, hogy egy ártatlan állatot, egy élőlényt ártson? Hogy lehet egy aranyos – vagy kevésbé aranyos, de kinek mi a mi – bántalmazni.. Ha már valaki arra vetemedik, hogy egy (házi) állatott tartson, akkor azzal tisztességesen bánjon, úgy mint jó esetben a családjával! Ebbe bele tartozik, hogy nem veri, nem kínozza, no, meg a megfelelő orvosi ellátást és élőhelyet biztosítsa neki… Mert szerintem már az is belefér a kínzásba, ha valaki pl. egy németjuhászt tart tömbházba, panellakásba…
De legyen szó egy szarvasmarháról, vagy egy lóról, nekik is szükséges a megfelelő élőhely.
No, meg ami nemrégibe volt, hogy lefilmezte egy állat, hogy belefújt a vízbe egy kismacskát, az ilyet el kéne küldeni minimum tíz évre a bányába… És akkor még díjat is nyer a film. Valami nagyon nem stimmel akkor itt. Ilyenkor miért nem indítják meg a vizsgálatot hivatalból? El lehetne ítélni, és akkor talán nem fojtogatna többet macskákat a vízbe. Vagy egy kicsit bedugni a fejit a víz alá, no nem annyira, hogy meghaljon, csak egy kicsit érezze, hogy mégis milyen az. Borzalmas…
Vagy, hogy egy szerencsétlen vadat valaki(k) távolról lelőjön? Most komolyan, mi a jó a vadászatba? Abba, hogy ül valahol (esetleg egy fűtött vadászlesben) és arra vár, hogy egy jámbor őz, vagy vaddisznó, vagy akármi arra menjen, aztán bumm, és lelövi szegény állatot. Jó esetben. Mert ha szarul céloz, akkor csak megsebesíti, így szerencsétlen élőlény szenved. Mit akarnak ezzel bizonyítani? Attól szerintem senki nem lesz “legény a gáton”, hogy meghúz egy ravaszt és leterít egy állatot. Ha annyira bizonyítani akar, akkor miért nem megy neki puszta kézzel? Jah, mert hogy akkor már nem is olyan nagy legény az a vadász, úgy futna árkon bokron, hogy csak ihajj…
Meg azok a csapdák, amiket az orvvadászok felállítanak, azok a drótosok, amikbe beleakad valaki, aztán szenved szegény.
No, meg mikor védett, kihalász szélén álló madarakat lődöznek, és azt csempészik ki külföldre a külföldiek… Idejönnek, lelövik a vadállományunkat, aztán elviszik haza.
Egyáltalán ítéltek el már valakit valós letöltendő börtönbüntetésre állatkínzásért? Mert, hogy ez dúl ebben az országban, az hótziher… Szerencsére már a törvényi háttér megvan, csak már a fejekbe kéne rendet tenni, és beleverni, hogy nem bántunk egy élőlényt…
Beküldve: szerző: charlie | 0 hozzászólás
Osztrákok és a környezetszennyezés
Az ember átmegy Ausztriába, és azt látja, hogy milyen tisztaság van, milyen gondozottak az utak, közterületek, milyen tiszta minden. Ebből azt gondolja az ember, hogy igen, ezektől lehet tanulni, semmi környezetszennyezés, hanem tudatos környezetvédelem.
De egy fenéket. Átsöprik a szemetüket máshová. Másik országba. Magyarországba.
Úgy könnyű tisztaságot meg rendet tartani, ha a szemetüket lepasszolják legálisan vagy illegálisan máshová. Ott van pl. a Rába és Lappincs osztrák szennyezése. Amit ezek művelnek e téren az már több mint felháborító. Ha mi (mármint Magyarország) csinálna hasonlót mondjuk Ausztriával, akkor már rég ezer plusz egy szankciót kaptunk volna az EU-tól. Csak úgy simán beleengedni egy élővízbe a szennyezett, sós, szappanos ipari vizet. És ez az osztrákoknak nem okoz gondot. Szerintük nincs ezzel semmi baj. Hát, persze, tök normális, hogy habzik a Rába, meg lassan sós folyó lesz, nem pedig édesvizű. Jó, itt most nem arról van szó, hogy mi nem szennyezzük a természetet. Fenéket nem, sokkal jobban is. De azért mégiscsak tőlük kellene példát venni. De most kiderült, hogy mégse. Hiába tüntetnek rendszeresen ellene, hiába volt már felső szintű intézkedés is, semmi nem történt. Mondjuk, az is vicc amit a Környezet-védelmi Minisztériumnál művelnek. Határidő, hogy befejezzék (hehh, mikor évek óta csinálják), mikor meg letelik a határidő, akkor meg még plusz X nap, hogy intézkedjenek. De azóta is nagy a csend… Arról volt szó, hogy letelik a határidő, akkor megvonják a bőrgyárak magyar engedélyét (mármint magyar beleegyezést). Azóta se vonták be. Vagy nem is akarják az igen tisztelt politikusaink, mert nem érdekük, de azért mégiscsak kell valamit mondani…
Befújták habbal a felbachi Boxmark bőrgyár kapuját a magyar és osztrák Greenpeace-esek, hogy így tüntessenek a szennyezés ellen. Aztán a gyár tűzoltói jól szétverték az aktivistákat vízsugárral.
Vagy ott van a Szentgotthárd mellé építendő hulladékégető (persze, nem magyar oldalra építenék, hanem az osztrák oldalra). Évi 220000 tonna hulladékot akarnának ott elégetni. Na, és vajon a szél merre viszi majd a füstöt? Hát, ki gondolta volna, Magyarország felé… Bele a Vendvidékbe, no, azért a szlovének is kapnának belőle, bár nem olyan mértékbe mint mi. Így kell széjjelcseszni az éppen csak kibontakozó turizmust arrafelé.
Viszont, ha már mindenképp fel akarják építeni, és a füst mindenképp felénk jön, akkor miért nem építik egy pár méterrel odébb, hogy Magyarországon, Szentgotthárd ipari parkjában legyen? Így legalább a sok adó, meg környezetterhelési díj is a kistérséget gazdagítaná. Azért nem kevés pénz folyna be belőle. Úgy már nem is lenne olyan elviselhető az a füst. De így, hogy mi nem látunk semmit belőle, így nem buli. Építsék fel az Alpokban, vagy Ausztria belsejében, szennyezzék a saját levegőjüket. Vagy a legjobb az volna, ha szelektíven gyűjtenénk minden hulladékot, és szépen lehetne újrahasznosítani. Az mindenkinek jó volna, az embereknek, a természetnek, és a jövőnek is. Bár, ahhoz még sokat kellene fejlődnünk.
Beküldve: szerző: charlie | 1 hozzászólás
Könyv és digitális könyv
Nos, a hagyományos könyvekkel (és médiákkal) ott van a legnagyobb baj, hogy drágák, nehezen beszerezhetőek, korlátozott számban érhetők el, valamint nehézkesek, valamint jóformán csak olyan címek érhetők el, amik vagy örök klasszikusuk (pl. Egri csillagok) vagy jelenleg bestsellerek. Azonban ha valaki egy régebbi könyvet szeretne elérni, esetleg valamely külföldi író külföldi nyelvű könyvét, akkor vagy sikerül egy antikváriumból vagy esetleg valamely bolhapiacon sikerül megszereznie. Más lehetősége nem nagyon van, esetleg még ha külföldön elérhető onnét megrendeli (egy vagyonért…). Vagy letölti az internetről. Ingyen, gyorsan és kényelmesen. Persze, ez az esetek többségében illegális, de azért ha megkérdeznénk egy szerzőt, hogy mit gondol, hogy inkább elveszik a feledés homályába, vagy esetleg művét digitális formában elérhetővé teszi többmilliárd potenciális olvasó körében, igaz, ebből Ő nem nagyon látna vagyont. Ha Én író lennék, biztos hogy a halhatatlanságot választanám. Nomeg ott vannak még az olyan könyvek, művek amik beszerezhetetlenek, vagy betiltottak, vagy ilyesmik. Például melyik könyvesboltban lehet megvenni Sztálin, Lenin, Hitler vagy Szálasi beszédjeit? Semelyikben. Ellenben az internet hatalmas könyvtárából beszerezhető.
Persze, mondják, hogy gép előtt monitorról olvasni nem jó, kényelmetlen és károsítja a szemet (ami bizonyítottan nem igaz, még a hagyományos katódsugaras monitor se károsítja közvetlenül a szemet, a modern folyadékkristályos monitorról ne is beszéljünk), amiből igaz is, hogy kényelmetlen, Én se szeretek hosszú szövegeket gép előtt ülve olvasni. Olvasás szempontjából a hagyományos könyv tényleg kényelmes, lehet olvasni fekve, állva, ülve, vagy ahogy gondoljuk. Azonban ma már megfizethető áron elérhető a “digitális papír” ami egy olyan “lap” ami tulajdonságait tekintve a papírra hasonlít, és a szöveg vagy kép megjelenítéséhez nincs szükség semmilyen energiára. Igen, egy olyan digitális média, ami teljesen rendelkezik egy papíralapú könyv tulajdonságaival, viszont annyi tartalmat töltünk rá amennyink van.És, hogy miért is szerezzük be digitálisan (illegálisan) a könyveket mikor ott vannak a könyvtárak? Hát ez az, nincsenek ott a könyvtárák. A rendszerváltáskor a magyar kultúra műhelyei szétestek, megszűntek (míg 1980-ban 10000-nél is több könyvtár volt, addig 2000 már csak kb. 3500 könyvtár lett). Ezrével zártak be a falusi könyvtárak, kultúrházak, a munkahelyi könyvtárak, a hagyományos könyvtárak is hatalmas hátrányokat szenvednek. Ma már az állam nincs ott a könyvpiacon, nem támogatja könyveke megjelenését, és azt, hogy mindenkihez eljusson. Ma, ha valaki könyvet akar – és az nem valami klasszikus, hanem pl. a Harry Potter legújabb része – akkor azt meg kell vennie. Sok pénzért. Ami éppen ma Magyarországon nincsen. Persze, most akkor lehetne mondani, hogy akinek pénze sincs, annak nincs számítógépe meg internetje se. Nos, azért annyira nem rossz a helyzet. Számítógépet használtan nagyon olcsón lehet beszerezni – vagy az igazán rászorulóknak ott vannak a különböző ilyen civil összefogások – és internet ma már minden iskolában van, valamint ott vannak a teleházak és e-Magyarország pontok. Igaz, ezek általában nem ingyenesek, de ha azt nézzük, hogy 100-150 forintért hazavihet bárki több száz könyvet, azért az nem olyan sok.Emellett még itt van a környezetvédelem kérdése. Egy könyvhöz rengeteg fa meg víz kell (hogy papír legyen) amik egyre fogynak, és ahogy fogynak, lesznek drágábbak, meg lesz nekünk rosszabb. Jó, persze, egy elektronikus szerkezet előállításához is kellenek az erőforrások, azonban ez jelenleg nem a legkárosabb és környezetterhelőbb művelete. Valamint egészségkárosító anyagok sincsenek ma már ezekben, és a használt eszközök újrafelhasználása is megoldott.No, meg ott vannak az olyan fiatal szerzők akiknek a műve soha nem fog megjelenni könyvesboltokban, vagy azért mert még ismeretlenek, és a kiadók nem kockáztatnak, vagy mert egy amatőr író. Könyvet kiadatni saját zsebből nem olcsó mulatság. Azonban feltenni az Internetre, hogy aztán bárki letölthesse, az minimális teendőkkel jár. És lehet, hogy így népszerűvé és ismerté válik.Ma, digitálisan magyarul elérhető könyvek döntő többségét magánemberek, és társaságok digitalizálják. Míg az állam által támogatott Neumann ház kb. 900 kötetet digitalizált 7 év alatt, addig a magánemberek és társaságok több ezret hónapok alatt. Ma, egy könyvtárban, átlag 7000 könyv található meg (hagyományos formában), míg digitálisan megszámlálhatatlan. Eléggé nagy a különbség.Azt is nézzük, hogy Magyarországon, ahol az elmúlt század során több rendszer és ideológiai váltás volt, egy csomó könyv semmisült meg, amik ma már beszerezhetetlenek hagyományos formában, mert egyszerűen nincsen belőlük, míg ha fent van az Interneten, akkor bárki számára elérhető. És nem kevés ilyen könyv van.
Képek
