Gáztározó a budai hegyek alatt
A Budai-hegységben, ténylegesen a “kertek alatt” van egy több ezer köbméteres ex-tározó – ex, inkább soha nem is használt, mert be se fejezett… – mely a Rákosi korszakban épült, az Óbudai Gázgyárt kiszolgálandó stratégiai gáztározó – akkoriban biztos nem így hívták. Nem nehéz megtalálni, valami barlanghoz vezető turistaútról jóformán már egy ösvény van kitaposva oda. Viszont a megközelítéshez létrára van szükség, mivel az ajtó előtt felhúztak egy burzsuj lakóparkot, amit meg szintre emeltek a környezettel. Koordináták is vannak: 47.552700°, 19.010941°
A bejáraton behaladva
tíz méter után a téglából rakott közlekedő alagútban van egy törés, majd még tíz méter után teljes sötétség. De tényleg teljes.
Olyan 40-60 méter után van egy nagyobb elágazás (előtte is volt több, azonban azok zsákutcába vezetnek), melyeknek végén ott van maga a tározó is. Nem kell nagy dologra gondolni, egy kb 3 méter átmérőjű zsaluzott vasbeton alagút. Viszont megvan vagy 100 méter. Vagy több. És teljes a sötétség. Lámpával nem sikerült az elejéről a végére világítani.
Az egyik alagút végén egy egy méter magasságú alagút vezet tovább, aminek a végén egy talán 10 méter hosszú, 1,5-2 méter átmérőjű fémtartály található. Sajnos ebbe bemenni nem igen lehet, mivel a szája tán 40-50 centi átmérőjű.
A helyet láthatóan az évek alatt kipakolták, vannak árulkodó jelek, hogy több berendezés lehetett itt annó (pl. világítás).
A másik alagút vége, egyszerűen egy kőfal, kb. 2 méter magasságban egy beugró párkánnyal, ahol a falban láthatóak a robbantáshoz fúrt (legalábbis ez a legjobb tippem) lyukak. Láthatóan félbehagyták a munkát, pont mint a kettes metró esetén az 50-es években.
A teljes sötétség miatt egész jól lehet a fénnyel és fényképezéssel szórakozni. Sajnos most erre nem volt annyi időm, de azért készült pár kép.
Természetesen az örök klasszikus, önmagunkat többször is a képre rakjuk vakuval dolog se maradhatott ki
Airbus A380 Budapesten
Ma délután fél egy körül leszállt a világ (jelenlegi) legnagyobb repülőgépe, az Airbus A380 a Liszt Ferenc repülőtéren. Tette ezt a Lufthansa színeiben – érdekesség, hogy 1985-ben szintén a Lufthansa landolt először egy Boeing 747-es típussal Ferihegyen, ami akkoriban a legnagyobb volt.
A repülőtér technikailag tud fogadni egy ekkora repülőgépet, azonban a kiszolgáló létesítmények nem megfelelőek hozzá, így a jövőben megint nem fogjuk látni a repülőt itt, most csak egy demo volt mindez (valószínűleg igény se lenne ekkora gépre, esetleg csak közbülső megállás céljából)
A gép kb. 74 méter hosszú, 80 méteres fesztávja van és a közepén kb. 8 méteres átmérőjű a törzs. Azért ez már nagy.
És, hogy manapság mit össze nem lehet barkácsolni otthon (igaz, ez még a gazdagok hobbija, csak egy sugárhajtómű kicsibe megvan egy misi), itt egy videó, egy modell Airbus A380-as, rendes sugárhajtóművel:
Aranyérmes Kőbányai
Aranyérmes lett a Kőbányai sör a Monde Selection nemzetközi minőségértékelő versenyen.
Egy perces fotótanfolyam
Nemrég bukkantam erre az OFOTÉRT kiadványra a 60-as évekből, az internet mély bugyrain. Elég ismerős volt a képek stílusa, így sikerült kiderítenem, hogy ugyanaz a személy rajzolta őket, mint aki akkoriban a Ludas Matyit: Pusztai Pál.
Érdemes megnézni a legutolsó oldalt, ahol egy táblázatban fel van tüntetve, hogy milyen DIN értékű filmhez, milyen expozíciós beállítások illenek. 17-18 DIN értékű film, az ISO 50-nek felel meg, tehát könnyedén átszámítható ISO100-ra, vagy amire akarjuk. Hasznos.
Még egy érdekes kiadvány, Dr. Holló Dénes tollából a Fényképezési jótanácsok címen. Ez is OFOTÉRT kiadvány, a fényképezés alapjairól. Ha minden igaz, akkoriban ilyeneket adtak a fényképezőgépet vásárló dolgozó népnek. Mert a film azért mégiscsak drága, legyenek jók azok a képek!
És most megyek, szerzek egy Pajtást…
HDR kép készítés online
Véletlenül akadtam bele a YoHDR! oldalába, ahol fel lehet tölteni expozíció korrekciós sorozatképeket, majd abból – online – megcsinálja a HDR képet.
A HDR (High Dynamic Range) képek, olyan képek, amiket – jelenleg – a digitális (vagy akár analóg, hagyományos filmek) nem tudnának egy képben reprodukálni, azonban a szemünk megbirkózik vele. Egyik rész túl sötét az érzékelőnek, a másik pedig túl világos. A szemnek ez nem gond, az érzékelőnek annál inkább. Erre született megoldásként, hogy akkor csináljunk sorozatképet, ahol az alap képhez képest sötétebben, valamint világosabban fényképezünk, majd ezeket összeillesztve kapunk egy nagy dinamika tartománnyal rendelkező képet.
Persze van aki a falra mászik ezektől, de lehet ezt úgy is csinálni, hogy ne legyen túl meseszerű. Pár próbát megér.
Pár link:
Fájlmegosztás a városban
Most találtam rá a neten erre az oldalra: http://datenform.de/blog/dead-drops-preview/
New Yorkba – egyelőre 5 helyen – pendriveokat építettek falakba, egyfajta offline fájlcsere céljából. Érdekes egy elgondolás annyi szent
Arra kíváncsi lennék, hogy mondjuk Budapesten mennyi ideig maradna meg egy ilyen és mennyire lenne a vírusok melegágya a hely.
























