2007. december 5.

Che Guevara

Che GuevaraForradalmár? Hős? Romantikus álmodozó? Ki volt ez az ember?

Ernesto Guevara ’28-ban született Argentínában, első gyerekként, egy polgári családba. ’53-ban befejezte az orvosi egyetemet (vagy nem, állítólag nincs róla papír). Sokat utazott, vándorolt Dél-Amerikában, megismerte az embereket, gyógyított, régészkedett, felfedezett. Azt tervezte, hogy híres tudós lesz, ekkoriban egyáltalán nem foglalkozott politikával.

Majd 1954-ben Guatemalába érkezett, ahol szemtanúja lett annak, hogy az, hogyan avatkoznak be az amerikai imperialisták egy ország életébe, csak azért, mert a Jacobo Arbenz-kormány földreformot akart végrehajtani. Ekkor ismerte fel, hogy a kontinenst nem szabad apró részeknek tekinteni, hanem egy nagy egységnek, és csak így lehet szembeszállni az amerikai érdekekkel, és felszámolni azokat. No meg a néptömegek fegyveres felkelésével. Mivel a CIA támogatásával sikeres puccsot hajtottak végre, ezért menekülnie kelett. Egy országgal arrébb ment, Mexikóba. Itt ismerkedett meg Fidel Castroval, és köreikkel, és egy egész életre szóló barátságott kötöttek. ’56 novemberében kihajózott 82 társával együtt (egyedüli külföldiként), úgy, hogy vagy szabadok, vagy mártírok lesznek, mert az eszmékért ? meggyőződése szerint ? érdemes meghalni.

Mint tudjuk, nem haltak meg, átformálták Kubát. Che egy kis kitérő (La Caba?a börtön-erőd parancsnoka, Földreform intézet vezetője) után a Kubai Nemzeti Bank, majd iparügyi miniszter lesz. Folyamatosan figyelt, jegyzetelt, gondolkodott. 1960-ban jelent meg a Gerillaháború / A gerillaharcos kézikönyve (La guerra de guerrillas) című könyve, ahol részletesen kifejtette elméletét a gerillaháborúról, és a módszereit is leírta. Hitt abban, hogy egy vállalkozás, vállalat értéket nem a gazdasági, hanem a társadalmi haszna adja.

Lassan rájött, hogy nem való neki a békés termelőmunka, jobban tudja a harcokat irányítani, mint a gazdaságot. Ezért elhagyta Kubát, majd ’65-ben (miután Algériában tett kijelentései komoly gondot okoztak a szovjet-kubai kapcsolatokban, s a kínaiak rosszallását is kivívta) teljesen eltűnt a nemzetközi politikai porondról. Levélben mondott le beosztásairól, valamint kubai állampolgárságáról. Kongóban Tatu néven kezdte el egy helyi forradalom szervezését, azonban itt nem járt sikerrel. Majd ’66-ban Bolíviába ment, ahol Ramón néven (de tanulva kongói hibájából, itt már Ő volt a parancsnok) folytatta a latin-amerikai népek ?felszabadítását?.

1967. október 7-én utolérte a vég. Sebesülten elkapták… Október 9-én egyszerűen lelövik a bolíviai elnök személyes utasítására. Kézfejét levágják, és formaldehidben elküldik Fidelnek, bizonyítékként, hogy tényleg meghalt a Forradalmár.

Testét 1997-ben exhumálják, és Kubában temetik újra.

Fizikailag legyőzték, de szelleme tovább él. Életében soha nem ijedt meg a hatalmasoktól, nem vágyott a hatalomra, elítélte a szovjet mintájú dogmává merevedett szocialista rendszert, hitt a jövő emberében, egy jobb korban.

Halála után kultusz figurává vált, majd’ mindenki ismeri. Egyesek gyűlölik mások szeretik. Jean-Paul Sartre (a ’68-as párizsi diáklázadás ? egyik ? legismertebb szellemi vezetője) mondta róla: ?korunk legteljesebb személyisége?.

1 hozzászólás