2007. október 11.
Prostitúció az ókorban bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Prostitúció az ókorban

Prostituáltak már az ókori görögöknél is voltak. És végig a történelemben ott vannak a háttérben, hiába tiltotta és üldözte néhány korban (középkor, szocialista diktatúrák) őket a törvény.

Az ókori Hellászban csak úgy virágzott a prostitúció. Ehhez az ?emberanyagot? elsősorban a női (vagy férfi) rabszolgók hada biztosította. Akkoriban ? ie. 440-ben Athénban ? egy rabszolganő ára 70-től akár 200 drakhmátig terjedt (egy férfi rabszolga 100-től 300-ig terjedt), a rabszolga kinézetétől, életkorától, és műveltéségtől terjedt. Hozzá kell tenni, hogy egy kézműves napi bére volt egy drakhmát, míg egy bíró napibére 0.5 drakhmát volt. A görögöknél létezett már bordélyház is, azonban az Aphrodité-szentélyekben űzött kéjelgés is elterjedt volt (ie. 7-6 században korinthoszi szentélyben mintegy ezer kéjnő ?dolgozott?). Már ekkor megvolt a prostituáltak belső hierarchiája, egészen az egyszerű utcai kurváktól a kitartott luxuskurvákig ? a hetairákig.

A rómaiaknál is létezett a szervezett prostitúció, hol jobban, hol kevésbé nézték el. De azért jellemző, hogy a szigorúbb erkölcsök inkább a korai, míg a laza erkölcs a késői korokban volt jellemző. Időszámításunk utáni 4. században Rómában már 46 lupanarium ? a bordélyházak római neve ? létezett, azonban fürdőkben, vendéglőkben, fogadókban is igénybe lehetett venni ilyen szolgáltatást. Azonban ezeket a szolgáltatásokat elsősorban az átlagemberek vették igénybe, aPompeji falfestmény tehetősebbek nem látogatták ezeket a helyeket, hanem saját ágyast, rabszolganőt, vagy hetérát tartottak, sőt a császárok saját kéjlakokat tartottak, ahová mindenféle kéjnőket, gyerekeket gyűjtöttek, hogy ott éljék ki mindenféle aberrált hajlamaikat.

Rómában azonban már a nők is hozzájuthattak prostituáltakhoz, és ezt a lehetőséget egészen a legfelsőbb körökig (még császárnék is, pl. Faustina, Marcus Aurélius felesége, vagy Messalina, Claudius neje, aki éjszaka inkognitóban pénzért árulta a testét Lycisca álnéven) igénybe vették. Sőt, császárok bordélyházakat is alapítottak. Eléggé változatos áron és színvonalon lehetett igénybe venni a szolgáltatásokat, akár már egy kenyér árától is (2 as), azonban az igényesebb prostikért már többet kellett fizetni, 1, 1.5 denariust, ami kb. egynapi átlagkereset volt. A görögöknél általánosan elterjedt luxuskurvákat, a hetérákat azonban csak a köztársaság kor végén ismerték meg (terjedt el). Később még tovább mentek a rómaiak, és megadóztatták ezt a foglalkozást. Miután Caligula bevezette az adózást, a lányoknak (valószínűleg a fiúknak is) egy aktus árát szedték be naponta. Ez a rendelkezés az egész birodalomban hosszabb ideig fennmaradt, mint arról egy 137-ből való palmyrai felirat tanúskodik (később bővítették az adófizetők körét, kiegészítve a volt kéjnőkkel és a kerítőkkel is, és Alexander Severus után a színházak, Stadium, stb. felújítási alapjába kellett befizetni). Érdekes még ebben a korban a prostitúció és a jog kapcsolata, ugyanis nem tiltották, hanem megpróbálták beszabályozni a dolgokat. Meghatározták, hogy ki a prostituált, ki nem az, milyen jogaik és kötelességeik vannak, hogyan működhettek.

Hozzászólások lezárva.