Szeptember 11.

Nem, nem a New York-i terror (állítólag, szerintem eléggé bűzlik valami ott a tornyok leomlásával. Ilyen szép összeomlást csak szabályos épület robbantásokkor látunk, meg vannak egyéb tények, de most ez nem érdekes) támadásról fogok írni.

Annál sokkal fontosabb dolgok történtek szeptember 11-én. Méghozzá az országban.

1526-ban szeptember 11-én ?foglalták? el a törökök Budát (igaz, jóformán üres volt a város, azonban sok mindent elloptak…). Ja, nem is erről akartam írni.

1940. szeptember 11-én a magyar csapatok bevonultak (a második Bécsi döntésben visszakapott) Észak-Erdélybe, Vitéz nagybányai Horthy Miklós pedig bevonult Kolozsvárra. És ott nagy örömmel fogadták (hú, de hülye mondat lett). Aztán, hogy az szívből jövő fogadtatás volt, vagy megrendezett azt nem tudom. Nem voltam ott. Az biztos, hogy nem mindenki örült annak, ami Bécsben történt (a románok nem is döntésnek, hanem diktátumnak hívják).

Arra a pár évre azonban nem kellett a magyarságnak Erdélyben elviselni a román megszállás nyomorát, a magyarok kirekesztését (mintha így bántak volna a Monarchiában a románokkal, vagy akármelyik nemzetiséggel), elnyomását.

De sajnos minden jónak vége szakad egyszer.